Mihail Staikos metropolita, Ausztria metropolitája, Magyarország és Közép-Európa Exarchája

Dr.  M I C H A Í L   S T A I K O S
Ausztriai Metropolita, Magyarországi és Közép-európai Exarcha
önéletrajzi adatai

  Michaíl metropolita Őeminenciája, 1946. november 22-én, Athénban született, az Alexandriából származó Theodorosz Staikos és a Szmirnából való Argiro Dimaki gyermekeként. Az athéni Leondion Líceum elvégzése után, 1964-ben Bécsbe költözött, ahol a rokonai élnek és azóta is állandó lakhelye.
  1965. augusztusától az Ausztriai Orthodox Metropólia szolgálatába lépett, mint az akkori metropolita, Krizosztómosz úr személyi titkára és a bécsi Szentháromság görög egyházi közösség titkára. 1970-től az ausztriai egyházmegye "Stachys" c. folyóiratának a főszerkesztője.
  1979. októberétől 1983. júniusáig a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem teológiai és lelkipásztori karán tanult és szerzett diplomát. Ezzel párhuzamosan a Bécsi Egyetemen német irodalmat, filozófiát és egyházjogot tanult.
1977. november 21-én főpásztora, Krizosztómosz ausztriai metropolita diakónussá, majd 22-én pappá szentelte és archimandriatai rangban az Ausztriai Egyházmegye és annak Olaszországi, Svájci és Magyaroszági Exarchátusainak protoszynkelloszává (kancellária vezető) nevezte ki. Papi szolgálatát a bécsi görög orhodox közösség történelmi Szent György és Szentháromság templomaiban végezte és az ottani görög iskola igazgatója lett.
  1985. november 5-én, főpásztora felterjesztésére, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Szent Szinódusa egyhangú döntéssel Krisztupolis püspökévé választotta és bécsi székhellyel az Ausztriai Egyházmegye és annak Exarchátusai segédpüspökévé nevezte ki.
Krizosztómosz metropolita önkéntes nyugalomba vonulása után, 1991. november 5-én a Szent Szinódus egyhangúlag Ausztriai metropolitává és Magyarországi és Közép-európai Exarchává választotta.
  Beiktatása után azonnal hozzálátott az ausztriai egyházközségek életének megújításához és új egyházközségek szervezéséhez, valamint a Konstantinápolyi Patriarchátus magyarországi jelenlétének újraszervezéséhez. Ennek eredményeként a Magyarországi Orthodox Exarchátus jogi státusa rendeződött, Beloiannisz görög községben új temploma épült, Budapesten irodája és kápolnája létesült, ahol beindult a liturgikus élet. Főpásztori gondoskodása és felügyelete mellett Beloiannisz községen kívül, Szentes, Kecskemét, és Karcag történelmi görög ortodox közösségei számára is szolgáló papokat és diakónusokat szentelt.
  Rendszeresen részt vesz az Egyetemes Patriarchátus hivatalos küldöttségeiben, a többi ortodox egyházzal és más egyházakkal való találkozókon. Az osztrák rádió és TV vallási szerkesztőségének tagja. Európai és helyi ökumenikus rendezvények, az Európai Egyházak Konferenciája (CEC), az Egyházak Világtanácsa üléseinek résztvevője. Többször járt küldöttként a Vatikánban és a világ számos országában.
  A Bécsi Egyetemen újgörög nyelvet és annak filozófia karán, valamint a bécsi Római Katolikus Szemináriumban ortodox teológiát tanít.
  1996-1999-ig az Ausztriai Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke volt. Az osztrák vallásközi EU bizottság tagjaként részt vesz az EU brüsszeli és az Európa Tanács genfi rendezvényein.

Fontosabb kitüntetései:
Patriarchai Főkántor (1970), Jeruzsálemi Patriarchátus Nagykeresztje (1972), Moszkvai Patriarchátus Szt. Vladimír Rendje (1972), Lengyel Ortodox Egyház Aranykeresztje (1993), Cseh és Szlovák Ortodox Egyház Szt. Cirill és Metód Rend I. fokozat (1994), Athén város Aranykeresztje (1996), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1999), Beloiannisz község díszpolgára (2000), Osztrák Köztársaság gyémántokkal ékesített Nagykeresztje (2011), Görög Köztársaság Nagykresztje (2011) stb.

Fontosabb írásai:
•  A Budapesti Görög és Makedovlach Ortodox Egyházi Közösség, Bécs, 1968.
•  Die Stellung der Laien der Liturgie der Orthodoxen Kirche, Graz, 1989.
•  Die Rolle der Ikonen in der Liturgie der Orthodoxen Kirche, Wien, 1993.
•  Agathangelosz Xirudakisz archimandrita tanulmánya a Livornói Görög Ortodox Egyházi Közösségről (1936), Rethimnon, 1993.
•  Lobpreis Gottes, Thesszaloniki, 1994.
•  Germanosz Karavangelisz metropolita emlékezete, Athén, 1995.
•  Az Egyház és Népe a Kereszt és a Feltámadás közös útján., Athén, 1995.
•  Quellen orthodoxer Spiritualitat, Wien, 1996, Graz, 1996.
•  Erwartungen und Hoffnungen auf die Zwiete Europaische Ökumenische Versammlung in Graz aus der Sicht der Orthodoxen Kirche, Wien, 1997.
•  Történelmi tanulmány az Ortodox Egyház és a görögség bécsi jelenlétéről, (kézirat).
•  Die griechischen Gemeinden als Trager griechiser Kultur im Donauraum, (kézirat).
•  Teológiai cikkei, prédikációi megtalálhatók az Ortodoxia, Theologia, Ekkliszia és Stachysz görög nyelvű folyóiratokban, valamint a görög, osztrák és magyar sajtóban.