KIS FEBRUÁRI SZINAXÁRION

A συναξάριον szó görög keresztény szóhasználatban egyfajta gyűjteményt jelöl: azoknak a szenteknek a gyűjteményét, akik az adott időszakban az egyházi naptárban szerepelnek. Az alábbiakban csak azokat a szenteket vesszük sorra, akik különösen fontosak és szeretettek a görögök számára mindmáig.

Február 1. – Szent Trifón napja (του Αγίου Τρύφωνα)

Trifón Kis-Ázsiában született, és 249-ben szenvedett vértanúhalált. A hagyomány szerint ő a kertészek, földművesek védőszentje, ezért különösen Görögország gyümölcstermeléssel, gazdálkodással foglalkozó szárazföldi vidékein kedvelt égi patrónus. Ikonjain ezért is ábrázolják fiatalemberként, kertészeti szerszámmal a kezében. A meghitt viszonyt, amelyet a szenttel ápoltak, jól mutatja az alábbi népdal szövege is:

Τρύφωνα, πολύκαρπε, έλα `δω στ`αμπέλι,

Και στο περιβόλι μ`έλα να κάτσουμε,

Μές`το χωραφάκι να φάμε να τα πιούμε

Και όλα να τα πούμε.

Február 3. – Szent Simeon napja (Συμεών του Θεοδόχου)

Simeon a jeruzsálemi templomban volt, amikor a gyermek Jézust szülei zsidó szokás szerint születése után negyven nappal a templomban bemutatták az Úr színe előtt. (Ez a szokás ma is él az ortodox kereszténységben.) Mivel istenfélő és igaz ember volt, kinyilatkoztatást kapott, hogy a gyermek, akit lát, maga a régtől fogva várt Megváltó. Lukács evangéliuma szerint ekkor ezeket mondta:

„Most bocsásd el Uram, a Te szolgádat, ígéreted szerint békességben, mert látták szemeim a Te üdvösségedet, amelyet minden népeknek szeme láttára készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és Te népednek, Izráelnek dicsőségére.”

Ezért is nevezik a szentet másképpen Istenfogadó Szent Simeonnak: szavai ma is elhangzanak a templomban valamennyi Alkonyati Szolgálat (Εσπερινός) alkalmával.

Február 8. – Szent Theodor, az Újonc ünnepe (Θεοδώρου του Στρατηλάτου)

Theodor a pontuszi Amaszeia szülötte volt, aki Maximianusz császár (286-305) seregében szolgált frissen besorozott katonaként. Amikor felettesei kérdőre vonták keresztény hitéért, tétovázás nélkül bevallotta azt, és nem volt hajlandó feladni azt semmilyen fenyegetés hatására sem. Végül hitéért vértanúhalált szenvedett el. Ikonjain katonaként, állig felfegyverezve ábrázolják, a kereszténység védelmezőjeként.

A Triódion kezdete

Februárban, a farsangi mulatságok lecsengésével veszi kezdetét a húsvéti előkészületi időszak, amelyet Nagyböjtnek hívunk.

A magyar szóhasználatban Nagyböjtnek nevezett időszakot Triódionnak nevezzük egy speciális szerkönyvről, amely az évnek kizárólag ebben a szakaszában használatos. A Triódion összesen tíz hetet ölel fel (kilenc hét és a Nagyhét), és három, úgynevezett előkészületi héttel kezdődik, az evangéliumi perikópáról Vámos és Farizeus Vasárnapjának nevezett vasárnapon (idén ez január 28-ára esett). Ezt követi a Tékozló Fiú vasárnapja, majd Húshagyó Vasárnap következik – evangéliumában az Utolsó Ítéletről esik szó –, végül pedig a Vajhagyó Vasárnap, amelynek Alkonyati Szolgálata (gör. Akoluthía tu Eszperinu, röviden: Eszperinósz), a Megbocsátás Alkonyati Szolgálata jelenti a tulajdonképpeni Nagyböjt kezdetét. E vasárnapok és hetek amellett, hogy a szigorú böjtbe való bevezetés stációi is, egyúttal – mint a szentírási szakaszok is mutatják – a bűnbánatra való elhívás időszakát jelentik. Megítélés és megítéltetés, gőg és megtérés evangéliumi képei után jutunk el a Megbocsátás Alkonyati Szolgálatához, amikor a kórus így énekel: „Felragyogott a te kegyelmed, ó Urunk, fölragyogott a mi lelkünk megvilágosítása; íme, itt az alkalmas idő, ím, itt a bűnbánat ideje! Vessük el a sötétség műveit, és öltsük fel a világosság fegyvereit, hogy átkelvén a böjt nagy tengerén, eljussunk a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus harmadnapi feltámadásához, aki üdvözíti a mi lelkünket.” Ezen az Alkonyati Szolgálaton legelőször a szolgáló pap – vagy püspök – kér bocsánatot mindenkitől, minden tudatosan vagy öntudatlanul elkövetett vétkéért, bántásért, majd a hívek is egyenként, egymástól: ez a szép aktus jelenti a Nagyböjt kapuját.

Az előkészületi időszakot követi a görögül Nagy (Szent) Negyven Napnak, Megáli Tesszerakosztínak nevezett időszak: az öt nagyböjti hét, amelyek közül az első, a Tiszta Hét. (Idén február 19-25.)

Fontos momentum még a görögök számára a Vajhagyó vasárnapot megelőző szombat, az ún. Lelkek Szombatja (Ψυχοσάββατο). Ekkor a hívek kolivát készítenek – amely búzából, magvakból főzött édes étel – és azt a templomba viszik, elhunyt szeretteik emlékére, hogy a pap megáldja azt, majd közösen elfogyasszák. A háziasszonyok között nemritkán versengés is folyik, ki tud finomabb, szebb kolivát készíteni a gyülekezet számára. Ezen a napon ugyanis megemlékezünk „minden eddig elhunyt atyáinkról és testvéreinkről, akik a feltámadás és az örök élet reményében Istenben megpihentek”.

Π. Γρηγόριος Nacsinák